自分のことを信じて

Rég jártam erre, de most kell blogolni úgy érzem.
Most, hogy azonosítottam az ellenséget. Viszont azt egyelőre nem tudom, hogyan küzdjek meg vele. Mert a legnehezebb küzdelem előtt állok. Önmagamat kell legyőzni.
Megbántottam valakit, aki mindig is a javamat akarta a maga módján. Azt mondta beteges az önbizalomhiányom és igaza van. Csak annak lehet segíteni, aki hagyja. És én nem hagytam. Bármit tesznek az emberek, mindig kételkedem bennük. Vagyis igazából nem bennük, hanem saját magamban.
Vannak értékeim. Kell, hogy legyenek, csak én nem látom őket.
És nem mástól kell várnom, hogy segítsen, belül kell keresnem a megoldást. Ideje felhagyni az önsajnálattal, mint hobbival. Ha el akarok érni valamit az életben, mindenképp.
Meg kell tudnom, hogy ki vagyok én és le kell számolnom a démonaimmal. Az a lány, akit középsuliban sose fogadtak be és kinevettek a háta mögött a részem és az is marad, de nem engedhetem, hogy ő határozza meg a hátralévő életemet.
Nem ismerem magam eléggé. Észre se vettem, hogy én magam támasztok önmagam elé olyan elvárásokat, amiket nem tudok teljesíteni. Ha mégis, lealacsonyítom a sikereimet.
Többen mondták már, hogy túlságosan meg akarok felelni másoknak. Én ezt nem is értettem. Eddig. De miért hasonlítom én magam másokhoz? Mert fogalmam sincs, hogy én ki vagyok. De meg fogom tudni.
Az ellenség megvan. Most meg kell találnom a megfelelő fegyvert, hogy legyőzzem. Győznöm kell, mert ennek így nincs értelme. I've got a long way to go... de most már legalább látom a hibát...

Liebster Award

Már vagy másfél hete halogatom, hogy reagáljak erre a díjra, amit Kittytől kaptam és már igencsak illendő reagálnom rá. Hát most ide is eljutottam. Az ilyen továbbadós dolgokat viszont nem igazán szeretem, úgyhogy továbbpasszolni nem fogom, egyrészt azért, mert nincs is nagyon kinek, nem túl sok bloggert ismerek ugyanis. De válaszolni azért természetesen válaszolok, mert mint az emberek nagyrésze, én is szeretek magamról beszélni =P

A szabályok:Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
11 embert meg kell jelölni és linkelni
Nincs visszaadás/visszajelölés

Szóval akkor először a feltett kérdések és a válaszaim:

1. Miért kezdtél el blogolni? Beváltotta a blogod a hozzá fűződő reményeidet?

Leginkább azért, mert nem volt jobb dolgom. Meg mert Kitty elkezdett és szimpatikusnak tűnt. Tény, hogy jobban megy, mint a naplóírás, ehhez legalább néhanapján visszatérek. Mivel reményeim nem nagyon voltak, azon túl, hogy leírjam a gondolataimat, benyomásaimat, ha szeretném megőrizni őket az utókornak, meg magamnak, illetve hogy ha túltengenek bennem valamilyen gondolatok, érzések, azokat kiadjam magamból ilyen formában. Meg hogy ne unatkozzak. Szóval az elvárások nem túl nagyok, azokat szerintem beváltotta, igen, ha így elgondolkozok rajta.
2. Mi a legértékesebb tulajdonság a számodra egy emberben?

Megbízhatóság és őszinteség. Az utóbbi egyébként nyilvánvalóan nem várható el tökéletesen senkitől. Még tőlem se. De azért a lehetőségekhez mérten. Ne játsszunk szerepeket és ne próbáljuk már átejteni a másikat, ha kérhetem. Szóval én az olyan "tisztességes őszinteségről" beszélek. Nem árt megtartani pár dolgot magunknak, kell is, hogy ne váljunk unalmassá másoknak, de azért legalább az alapvető szándékokban tilos hazudni, szerintem. A lojalitás meg alap. Azt se csípem, ha valaki hátba szúr, miközben a képembe mosolyog. Szóval ez a két dolog végül is valahol össze is függ, azt hiszem.
3. Gyakran szórakoztatod magad idilli képekkel, sokszor vágyódsz el?

Igen, talán túl sokszor is. Sajnos gyakran van olyan érzésem, hogy nem élek eléggé a "mostban". Jobban ki kéne élveznem a pillanat adta lehetőségeket, mert csak ez az egy életem van, ami borzalmasan rövid. Erre csak mostanában kezdek rájönni. De elgondolni az ilyesmit egyszerűbb, mint megvalósítani. Másrészről viszont, az ábrándjaim nélkül szerintem már nem élnék. Olyanok nekem, mint egyfajta mentsvárak. Ha nagyon magam alatt vagyok, vagy nem látok éppen az életben semmi különösebben jót, vagy legalább élvezhetőt, ide mindig visszamenekülhetek és kibírom valahogy. Szóval a túlélésemhez elengedhetetlen. Nehéz ügy ez. Tulajdonképpen kicsit olyan ez nekem, mint a drog. Kicsi korom óta. Nem bírok szabadulni tőle és néha nem élek miatta eléggé, de nélküle meg elpusztulnék, legalábbis úgy érzem. Kínos helyzet.
4. Mi a kedvenc italod?

A kérdés nem egyértelmű. Alkoholos vagy alkoholmentes? (vagy csak én vagyok már nagyon egyetemista :P) Egyébként legtöbbet sima szénsavmentes vizet iszok. Alkoholból meg a vodka és a tequila az abszolút favorit (a kettő közül nem tudok választani, mikor melyik), de igazából szinte bármi jöhet. Bár például a Martiniért különösebben nem vagyok oda. De ha nincs más, az is jó XD
5. Mi a véleményed a művészetről?

Fogós kérdés. Azon kevés pozitív dolog egyike, amit az emberek alkottak. De csak a kellően értelmese kiváltsága, hogy megértsék. Most így ez jut eszembe róla.
6. Fontos neked az idő?

Mindenkinek az. Mert nagyon gyorsan telik, sajnos. Túl gyorsan. Én pedig félek az öregedéstől. Egyre jobban. Komolyan.
7. Hogy képzeled magad húsz év múlva?

Nem szoktam ezen gondolkozni. Azt se tudom, egy hét múlva, vagy két nap múlva hogy lesz. Nem szokásom előre tervezni. Én ilyen vagyok. Sokat rágódok, de az inkább álmodozás, filozofálás, nem komoly tervezés. Most viszont úgy gondolom, hogy nem akarom magamat lekötni a jövőben, sem érzelmileg, sem materiálisan és nem feltétlenül ebben az országban képzelem el a jövőmet. Nem azért, mintha nem szeretném, de egyszerűen már túl sok kötődést érzek hozzá, amit jobb lenne valahogy elszakítani.
8. Mi az, amit az emberek vagy szeretnek, vagy utálnak? Mi jut eszedbe először?

Hú, sok ilyen dolog van szerintem... elsőre talán az olvasás ugrik be. Arra mindenki így reagál. Szeretek olvasni és akkor falom a könyveket. Vagy utálok olvasni és akkor ha lehet soha nem megyek könyvnek még a közelébe se. Csak ha nagyon muszáj, az meg olyan mintha a fogamat húznák. De javítsatok ki, ha tévedek. Talán van köztes állapot, talán nincs. Talán csak nem mindenki hangoztatja a véleményét ilyen sarkalatosan.
9. Sokat olvasol?

Igen, amennyire időm engedi. Vannak periódusok, amikor kevesebbet, de ezek többnyire rajtam kívülálló okok. Mert egyébként szükségem van rá. Elszórakoztat és el is gondolkoztat, ha olyan a mű.
10. Szerinted a pénz boldogít?

Csak önmagában a pénz biztosan nem. "A pénz nem boldogít, de ha nincs, nem boldogulsz." Ez szerintem valahogy így igaz. Sok mindet leegyszerűsít, az biztos. És ha nincs, az elég nagy gáz. Csúnya dolog, de a mai fogyasztói társadalomban mindenki pénzből él. Lehet ezt szeretni, meg utálni, meg fújjogni, de ez van. Pénz kell. Anélkül nincs semmi.
11. Gyűjtesz valamit? 

Így konkrétan nem. Tárgyakat biztosan nem. Emlékeket, élményeket talán. Tárgyakhoz nem szeretek ragaszkodni, a gyűjtőszenvedély meg ezt automatikusan hozza magával. Egyébként se látom értelmét.

11 random dolog:

1. Sokat hallgatok zenét. Sokfélét. Ha több napig nincs rá lehetőségem, komolyan elkezd hiányozni.

2. Nagyon édesszájú vagyok. Különösen a süteményekért vagyok oda.

3. Utálok korán kelni és szeretek sokáig fennmaradni éjszaka.

4. Sokan érzéketlennek mondanak, én  viszont úgy érzem, gyakran túlságosan is szentimentális vagyok, csak nem mutatom ki.

5.  Mindenképp szeretnék valamikor a közeljövőben hosszabb időt eltölteni valahol külföldön.

6. Nem igazán szeretem a gyerekeket. Szerintem idegesítőek és hangosak. Sok velük a baj.

7. Néha átkozottul magányosnak érzem magam, de ha sokáig nem lehetek egyedül, akkor meg szabályosan bekattanok. Sokáig egyébként nálam egy-két napot is jelenthet, hangulatfüggő, mekkora az ingerküszöböm.

8. Szeretem időnként változtatni a hajszínemet, mert könnyen megunom.

9. Nagyon nehezen bízok meg emberekben, de ha megkedvelek valakit, nehezen engedem el. A bizalmatlanságom egyébként abból ered, hogy nem vagyok túl jó emberismerő. Sokszor olyan dolgokat se veszek észre, ami másnak nyilvánvaló. Sokáig kell elemeznem valakit, hogy megértsem legalább hellyel-közzel a viselkedését és a motivációját.

10. Nagy álmom egyszer eljutni a Távol-Keletre, leginkább Japánba.

11. Gyengém a hosszú haj. Mármint pasik esetében. Nem kell nagyon hosszúnak lennie, de kicsit hosszabb már előny. Konkrét ideálom egyébként nincs. Nem is tudnám leírni. Egyszerűen csak felismerem.

Ennyi lettem volna. Továbbadni nem fogom, mint mondtam. Nincs kedvem. :P És köszönöm Kitty, hogy gondoltál rám =)

Just for fun

Most kivételesen magyarul fogok írni ide. Kitty blogjában találtam ezeket a kérdéseket és mivel nincs jobb dolgom (mert csak két vizsgám lesz három nap múlva, de nem baj :P), meg néha szeretek ilyenekre válaszolgatni, most megteszem ezt itt. Úgyis régen adtam már életjelet errefelé. Tehát íme:

1. Kiről lettél elnevezve?
Tudomásom szerint senkiről. Mielőtt megszülettem volna, anyukám választott egy fiú meg egy lánynevet, ami illett a vezetéknevemhez. Ennyi.
2. Mikor sírtál utoljára?
Mostanában elég síros vagyok, az az igazság, ami nem jellemző pedig általában. Persze nyilvánosan azért még most se. Úgy igazán pár hete sírtam egyébként, mikor megbuktam a vizsgámon. Akkor utána egész nap ilyen hullámokban tört rám, ha bárki a családból akár csak egy fél mondattal is utalt rá.
3. Vannak gyerekeid?
Nincsenek és a saját érdekükben jobb, ha közeljövőben nem is lesznek.
4. Ha egy másik ember lennél, barátkoznál-e önmagaddal?
Valószínűleg nem. Nem látnám túl sok értelmét. Túl macerás és időigényes lenne.
5. Gyakran vagy szarkasztikus?
Igen, talán túl sokszor is.
6. Bungee-jumpingolnál?
Talán. Igazából nem érzem úgy, hogy bármi kimaradna az életemből, ha soha nem próbálom ki, de ha éppen úgy adódna, miért ne?
7. Melyik a kedvenc gabonapelyhed?
Nincs igazából. Régen ettem már gabonapelyhet, mint olyat. Régen viszont sokfélét szerettem, ezért nehéz a választás. Talán a Chocapic. Annak anno különösen szerettem az ízét, de már évek óta nem ettem. Annyira nem hiányzik igazából, tekintve, hogy szinte soha nem reggelizek.

8. Mi az első dolog amit megnézel / ami feltűnik másokon?
A hajuk. Különösen a fiúknál. A hosszú haj a gyengém. Továbbá ha egy lánynak nagyon mélyen dekoltált a felsője, akkor az. Az valamiért vonzza a tekinteteme.
9. Milyen színű a szemed?
Kék. Ha úgy esik rá a fény, akkor szürkéskék.
10. Ijesztő filmek vagy happy end?
Ijesztő filmek, egyértelműen. A happy endet nem szeretem, mert nem tartom realisztikusnak. (Nem mintha mondjuk egy horrorfilm annyira hű de valóságszerű lenne, de akkor is.)
11. Kedvenc illatok?
Férfi tusfürdő és parfüm. Alapvetően nem nagyon érzek illatok, csak ha nagyon erősek, kivéve ezeket. Továbbá szeretem még a régi könyvek lapjainak illatát is.
12. Nyár vagy tél?
Fogós kérdés. Mivel most nyár van és majd megsülök, inkább tél. De általában mindig az, amelyik éppen nincs. Mert az emberek örök elégedetlenségre vannak kárhoztatva ugyebár.
13. Számítógép vagy televízió?
Számítógép, ez nem kérdés. Tévét szinte soha nem nézek, legfeljebb véletlenül, ha mondjuk vendégségben vagy vacsora közben megy és rácuppanok.
14. Mi volt a legtávolabbi hely, ahová eljutottál?
Portugália.
15. Van-e valamilyen különleges képességed?
Kérdés, hogy mi számít különlegesnek. Elég jó vagyok a "láthatatlanná válásban". Szinte teljesen észrevehetetlenné tudok válni. Illetve régen tudtam. Most már a hajam miatt talán annyira nem egyszerű, de még valamennyire mindig megy. Ezenkívül abban is jó vagyok, hogy csak üljek és bámuljak ki a fejemből akár órákon keresztül. Hiszem, hogy nem mindenki képes erre.
16. Hol születtél?
Kecskeméten.
17. Milyen hobbijaid vannak?
Olvasni szeretek, meg töménytelen mennyiségű zenét hallgatni. Alkalmasint írok is, bár mostanában ez úgy háttérbe szorult.  Egyébként jó vagyok az időm elcseszésében, még számomra is rejtélyes módon.
 18. Van háziállatod?
Van, két kutyám.
18. Van háziállatod?
Saigo no yakusoku, Ju-on széria, One missed call filmek (az eredeti, nem az amerikai feldolgozás, azt nem is láttam)
20. Van testvéred?
Igen, van egy öcsém.
21. Mi leszel, ha nagy leszel?
Ezt egyelőre rejtély övezi a számomra is. One can never know what the future holds for them.

I'm just a sucker with no self esteem

I just found this song some days ago and it describes my situation pretty well. So if anyone wonders, just listen to the lyrics carefully. Mostly it can be used to my situation. Mostly. Not totally, but mostly. So now no comment, just purely the song.

I'd rather feel pain than nothing at all

I'm numb like hell. I will sleep less than 4 hours before my Roman law exam and I just don't give a fuck. It is my most important in this semester and I just cannot care. I'm not confident at all, though. I didn't want to fail in front of this teacher, because his opinion was important to me. Now even this thought cannot motivate me. I want to feel something. Anything. But there's just nothing. Complete emptiness inside of me. Even some kind of worry or fear would be enough. But nothing's here. Everything seems senseless. I don't care. I don't care about university, I don't care about my future, I don't care about my journey to Norway, I don't care about my fucked Russian or Japanese. I don't care about anybody either. Recently I started to think again that death wouldn't be a bad thing.

I would need help. But what kind of help? Who or what could help it? Who could save me from my own self? My demons are taking over me again. And now I'm not strong enough to fight against them. I try to endure, but I don't know how long I can keep up with it....

Show me where it hurts you

Now I'm in a very bad mood again. So deep in depression. I don't really want to talk about it though. Everything feels senseless, all are never mind. I feel nothing but emptiness inside of me. No good. Anyway, what I would like to share I just understand one scene from a movie I've seen quite a while ago. It's from a Japanese movie called Tokyo Tower (starring MatsuJun who is my ichiban. The movie isn't really that good, but there are really hot sex scenes with him in it, that's why I love it :P). So the scene is near at the end of the movie and the plot is that a younger playboy gets into a relationship with an older house-wife. He doesn't treat her very nicely, he only deals with her when he wants, otherwise take his time with other women, doesn't answer her call and such, which makes the women obviously disappointed. She tries to break up with him more times, but finally she always give in to him and make up again and again. So in this scene, when she sees him on the road in a sport car with another girl, she crashes into his car on purpose more times. His car got damaged so he gets out the car and starts yelling at the woman. That's when the woman says, when the guy asks her why did she do that:
"Always I was the one who was angry, finally I wanted to see you angry. However, you should be a lot more angrier."

Actually I've always supported the man in this movie, I liked how he could get away with this playboy lifestyle. However, now I really understand a woman. I also would be happy to see him angry. I want to see emotions from him. As strong as possible. Emotions I cause in him. Positive or negative, now never mind. I just want to get some.

Inner demons

Reading blogs sometimes really an interesting thing. I don't think people would share every thoughts they have here, I cannot know someone just from his / her blog, but really I can learn some things. Just thinking about myself, I also relieve here some thoughts I don't really share anywhere else. Why? Yes, I know that anyone can read it, but still, without my name and my face it's somehow not that hard. Of course anyone can find out my identity etc. etc. But somehow it's still different, even though it's public.

By the way, I think I can say I'm pretty good at online stalking. It's not something I'm proud of though. I just have quite a lot free time to do and why not? When you have a depressed, melancholic and asocial personality like mine. (By the way, most people don't know the difference between asocialists and anti-socialists.Asocialists are those, who has problem with treating other people, communicating other people, making closer relationships with people. While anti-socialists are sociopaths with an other world. So they have problem with emotions, letting people close to them and such. So maybe the only thing common is the difficulty in making closer relations, maybe, but that's not the point now.) Anyway, I realized that I'm really not ready dealing with other people's problems. I have way too many for myself.

I do have friends, now I'm sure. Those fellows from university is somewhat dear to me. Really. I feel I belong to them in a rate. I cannot open my heart to them, but still. I'm a part of their group anyway. Feels good, but not enough.

Some days ago I was scolded by a guy I don't know that much, but sometimes I talk to him online. He said I already wasted half of my university life with this shit I'm in right now and I really should change. I know I should, but it's not that easy. I don't know if I can do it alone, but I must. I have to learn doing everything alone. I cannot depend on anyone emotionally. But I know this thing cannot be solved alone. I can do what I have to do, but I feel empty inside. I just feel nothing. Nothing at all. I like being drunk, because at least that time my dark thoughts go away. The rest, doesn't matter. I study, because I have to, I will go to Norway for half a year, just because I want something to happen. But really never mind. I want to pass my exams, but if not, never mind. Doesn't matter. What is missing? What could change this? Now I don't know.

For a while I thought maybe if I found love or something, this might help. Now I think probably not. If I think about it deeper, every people have inner demons. And I think mine are too much. Too much for someone else to bear. And also it would be too much for me to bear someone else's as well. I still like a guy who is impossible for me and he has a lot of inner demons. I cannot know them fully, but I think his burden is probably as heavy as mine is. Totally different, but heavy. I couldn't help him and he couldn't help me anyway. It wouldn't change my feelings immediately, but it's a fact anyway. No matter what I do, I have to do alone. I don't where I'm heading for this way, though.