Rég jártam erre, de most kell blogolni úgy érzem.
Most, hogy azonosítottam az ellenséget. Viszont azt egyelőre nem tudom, hogyan küzdjek meg vele. Mert a legnehezebb küzdelem előtt állok. Önmagamat kell legyőzni.
Megbántottam valakit, aki mindig is a javamat akarta a maga módján. Azt mondta beteges az önbizalomhiányom és igaza van. Csak annak lehet segíteni, aki hagyja. És én nem hagytam. Bármit tesznek az emberek, mindig kételkedem bennük. Vagyis igazából nem bennük, hanem saját magamban.
Vannak értékeim. Kell, hogy legyenek, csak én nem látom őket.
És nem mástól kell várnom, hogy segítsen, belül kell keresnem a megoldást. Ideje felhagyni az önsajnálattal, mint hobbival. Ha el akarok érni valamit az életben, mindenképp.
Meg kell tudnom, hogy ki vagyok én és le kell számolnom a démonaimmal. Az a lány, akit középsuliban sose fogadtak be és kinevettek a háta mögött a részem és az is marad, de nem engedhetem, hogy ő határozza meg a hátralévő életemet.
Nem ismerem magam eléggé. Észre se vettem, hogy én magam támasztok önmagam elé olyan elvárásokat, amiket nem tudok teljesíteni. Ha mégis, lealacsonyítom a sikereimet.
Többen mondták már, hogy túlságosan meg akarok felelni másoknak. Én ezt nem is értettem. Eddig. De miért hasonlítom én magam másokhoz? Mert fogalmam sincs, hogy én ki vagyok. De meg fogom tudni.
Az ellenség megvan. Most meg kell találnom a megfelelő fegyvert, hogy legyőzzem. Győznöm kell, mert ennek így nincs értelme. I've got a long way to go... de most már legalább látom a hibát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése